Tanulságos esetek

A "jól nevelt" kutya!

Egyik páciensünk (egy husky) rendszeresen póráz és nyakörv nélkül érkezett a rendelőnkbe. Rendre figyelmeztettük a gazdát, hogy jó lenne, ha legalább itt pórázon tartaná a kutyáját, mert a rendelőben váratlan helyzetek adódhatnak, és ilyenkor még a legjobban nevelt állat is meglepetésszerűen viselkedhet. Az állatára büszke gazda minduntalan elutasította még a gondolatát is annak, hogy az ő kutyája olyan szituációba keveredhetne, amit ő nem tud kezelni. Kétségtelen, hogy az állat igen ("szokatlanul") fegyelmezett volt. A vizsgálóasztalon megfogás nélkül mozdulatlanul ("szoborszerűen") tűrte a beavatkozásokat. Már-már tudomásul vettük, hogy "van ilyen", működik a dolog.

Egy nagyon meleg nyári napon védőoltásra érkeztek. Még a Bimbó úton volt a rendelőnk. A nagy melegre való tekintettel - hogy legyen némi hűsítő légmozgás - a rendelő utcára nyíló bejárati ajtaját nyitva hagytuk, és a kezelő ajtaját sem csuktuk be (így elviselhető volt hőmérséklet). Az állatot gazdája feltette a vizsgáló asztalra, majd (szokás szerint) - az állat fegyelmezettségét demonstrálandó - hátrébb lépett az asztaltól. A továbbiak egy pillanat alatt zajlottak le: az állat - mint a villám - leugrott az asztalról, kiviharzott a váróba, és eltűnt. Alig néhány másodperc múlva iszonyatos fékcsikorgások, dudálás hallatszott odakintről. Persze kiszaladtunk az állat után, és azt láttuk, hogy a Bimbó út közepén (csúcsforgalom) áll, és autók tucatjai kerülgetik jobbról balról, miközben a kanyarból nagy sebességgel érkező autók füstöglő gumikkal fékeznek. Óriási szerencsével senki nem gázolta el az állatot, és tömeges karambol sem történt.

Mondanom sem kell, hogy a későbbiekben ő is pórázon érkezett a rendelőbe.

Nem kell rá szájkosár!

A spánielt fülpanaszokkal hozták vizsgálatra. A kissé riadt, és gyanakvó kutya láttán javasoltam a gazdának, hogy tegyünk rá szájkosarat, mert ha fáj a füle, esetleg reflexszerűen odakap.
"-Nem kell erre szájkosár doktor úr! Csak nem gondolja!! Á! Nagyon fegyelmezett ő! Még soha nem volt rajta szájkosár. Majd megfogom."
Mit tetszenek gondolni, kit harapott meg a spanci? A gazdit!:-)
"- Nem lehetne mégis szájkosarat tenni rá?" - érdeklődött a vérző kezű tulajdonos.
"-Szerintem nem szükséges, hiszen fegyelmezett: engem nem harapott meg" :-)
Természetesen a szájkosár felkerült, és a fülkezelés után a megszeppent gazdit is el kellett látni.:-)
(Tessék elhinni, állatorvosok rendszerint nagy gyakorlattal rendelkeznek abban a vonatkozásban, hogy meg tudják ítélni, beavatkozásuk következményeként milyen reakció várható az adott állattól. És ha úgy látják, hogy jobb a szájkosárral megelőzni a sérülést, az nem azért van, mert félnek az állattól, hanem mert a gazdi, és a saját testi épségüket (kezüket) féltik. Tessék belegondolni: a vizsgálatok, műtétek során az állatorvos hogy tudna sérült kézzel dolgozni? Sehogy. A sérülés megelőzése számára létkérdés (a kellemetlenségeken túl)!

A golyó

Egy macska petefészkeit távolítottuk el éppen, amikor a hasüregben tapogatózva valami pici, kemény, oda nem illő képletet találtam. Legnagyobb döbbenetünkre egy teljesen ép, gyári légpuska lőszert távolítottam el a belek közül. A cica ma is él.
(A macska "kijáró" volt, azaz hosszabb-rövidebb időre "eltávozott" otthonról. Egy ilyen útja alkalmával valószinűleg "lágylövést" kapott légpuskával, azaz hasba lőtték, a lövedék csontot nem ért, hanem a belek között - azokat nem sértve (!) - megállt, és betokozódott. Ha nem kerül sor az ivartalanításra, valószinűleg soha nem derül ki, hogy egyszer hasbalőtték.)

Mit nem eszik egy ló?

Még vidéki "körtanár" koromban történt az eset: A felcserem gyönyörű lova lázas lett, véres hasmenése volt (csikója alig egy hónapos volt). A gyógyszeres kezelés hatására szépen gyógyult, de ahogy abbamaradt a kezelés, minden kezdődött előlről. A takarmány mérgezést ki lehetett zárni, mert a környéken olyan jó minőségű, kiváló takarmányt egyetlen állat sem kapott, mint ez a kanca. Tanácstalanul álltunk az ügy előtt. A jászolban lévő csodás illatú szénát vizsgálva elkeseredésemben dühösen a szénahalomba csaptam, és...megvágtam a kezem!
A cafatokra rágott horganyzott bádoglemez eltávolítása után az állat néhány napon belül meggyógyult.
(A felcserem édesapja a ló által kirágott jászolt horganyzott bádoglemezzel fenekelte meg. Egy idő után az állat a lemezt felfeszítette, és rendszeresen rágta. Az eset időpontjában olyan volt már, mint a pókháló. A bádoglemez fogyasztásától az állat cinkmérgezést kapott, és az éles bádog darabkák mehanikusan is sértették a beleket. A dolog érdekessége, hogy az "öreg" tudta, hogy a ló rágja a lemezt, de nem tulajdonított neki jelentőséget.)

Életveszélyben

Jellegtelen, torokgyulladasra utaló tünetekkel kezeltünk egy kölyökmacskát. Az első kezelés alkalmával a váróban felugató kutya hangjára a beteg megriadt, és megharapott. A kezelés 3. hetének végén a kismacska állapota látványosan javulni kezdett, majd hirtelen elpusztult. A boncolás során minden lelet negatívnak bizonyult. Kollégáimmal összenéztünk, és a veszettségre irányuló laboratóriumi vizsgálat mellett döntöttünk. Másnap megérkezett a távirat, az állat veszett volt! Ekkor ugrott be (szerencsére), hogy 3 hete az állat megmart. A seb akkorra már nyomtalanul begyógyult. Az ÁNTSZ azonnal megkezdte a sorozatoltásomat. Meglehetősen nagy izgalomban voltunk, mivel embernél a lappangási idő általában 2-5 hét (és a marás óta 3 hét eltelt!).
Úgy tűnik, ezt megúsztam.

"Piroska és a farkas"

A hölgy rajongott a kutyákért. Az egyik menhelyen nem tudott ellenállni a csábításnak, hazavitt egy gyönyörű felnőtt német juhász kan kutyát. Hiábavalóak voltak a figyelmeztetések: "Felnőtt német juhász kan csak hozzáértő, domináns embernek való"! Szerelem volt ez első látásra - hiába volt minden érv. A hölgy és családtagjai napról napra harapott sebekkel "gazdagodtak", és néha elpanaszolták, hogy a kutya nem viseli el a nagymamát. Morog, rátámad, a közelébe sem engedi.
És megtörtént a baj. Néhány hét "együttélés" után az állat életveszélyesen megsebesítette a nagymamát - gyakorlatilag letépte az egyik karját. A néni néhány nap múlva a kórházban meghalt.
Felnőtt, kifejlett kutya "örökbe fogadása" igen veszélyes, és rizikós lehet, ha nem hozzáértő, a kutya számára is jól érzékelhetően domináns ember kezébe kerül. Tapasztalatlan, gyakorlatlan ember mellett az állat - különösen, ha nagytestű, őrző-védő tipusú ebről van szó - életveszélyessé is válhat. Ilyen esetben a könnyelmű "szerelem" végzetes lehet, melynek következményeit a meggondolatlan örökbefogadónak kell viselnie. Természetesen felmerül annak a személynek a felelőssége is, aki kiadta ezt az ebet a laikus örökbefogadónak.