Barnabás nem tűrhette, hogy az alábbi "hobós" fotói legyenek csak láthatók az oldalon, ezért - mint kiderült - lóhalálában elrohant a fodrászához, majd ismételten megjelent fotózásra.

Volt még egy nem mindennapi látogatónk egy "kistermetű" macska képében. Bár az arányok nem biztos, hogy jól érzékelhetőek, ez a macska közel 10 kg súlyú. Nem lehetett nem megörökíteni, hiszen ő pacientúránk legnagyobb méretű macskája.

Titusz nagyon elemében volt (persze mikor nem?). Nem nyugodott addíg, míg a papírtörölköző tekercset alaposan szét nem cincálta. Aztán pedig - mint aki jól végezte dolgát - beleheveredett a romhalmazba.

Barni mindíg "hoch elegáns" szokott lenni. Ma egy kicsit hobósra vette a figurát - mentségére szolgáljon, hogy éppen fodrászhoz készültek volna.

Barnabás - mitagadás - a kedvenceink közé tartozik. Fantasztikusan életvidám, kiegyensúlyozott, nyugodt, barátságos, és igen játékos bearded collie. Jellemzője, hogy minden látogatása alkalmával kiválaszt magának valami csipogó játékot a polcról, és szünet nélkül "gyilkolja" - az idegeinkkel együtt (elviselhetetlen zajt tud csapni).

Őkelme másik jellemző tulajdonsága, hogy előszeretettel szed össze mindenféle szúrós dolgokat, és azokat a lábujjai között "szereti" elrejteni. Kullancs vagy rózsatüske egyre megy, a tünetek hasonlóak - Barni sántít, az ujjak között pedig jellegzetes, váladékozó lyuk tátong.

Most is ilyen panasszal érkezett. Miután elláttuk, bekötöztük és felébresztettük, farokcsóválva körbejárta a rendelőt, és - szokásához híven - játékot keresett (őt jutalomfalattal nem lehet "korrumpálni"). Ezeket a pillanatokat örökítettük meg.

Ciki egy angol bulldog kislány, aki második kombinált oltására jött. Azonnal felkeltette Titusz érdeklődését, de Ciki is azonnal "rákattant" a macskára. Olyannyira, hogy ez már Titusznak is sok volt, és némileg "fedezékbe" húzódott az erőszakos érdeklődés elől.

Lea egy szép vizslalány. Imádja a labdát és labdázást. Ennek következtében nála a labda fogyóeszköz. Így történt, hogy legutóbb választott labdáját elvesztette, és sétából hazafelé tartva gazdájával kénytelen volt új labda vásárlása céljából felkeresni bennünket.

Miután kiválasztotta magának a számára legmegfelelőbbet, egyszercsak észrevette Tituszt. Igencsak meglepődött, mert számára a macska afféle üldözendő "tárgy" volt, de ez a macska nem akart menekülni. Ellenkezőleg: élénk érdeklődést mutatott Lea iránt. Ez Leát némileg zavarba ejtette - még nem találkozott olyan macskával, aki nem menekült előle.

Nevezetes nap volt ez a péntek, mert igen hosszú idő után Titusz először tudott székletet üríteni segítség nélkül. Azóta több, mint egy hét telt el, és egyetlen alkalommal sem kellett segíteni neki. Persze ahhoz, hogy ez a folyamat működjön, nagyon szigorú diétán tartjuk (nem ehet olyasmit, amit más macskák kapnak normális helyzetben.

Beni (westie) a legrégebbi pácienseink egyike. Eleinte igen húzódozott a rendelő látogatástól, és az injekciókat is nagyon rosszul (visítva) tűrte. Mára megbarátkoztunk, és az injekciókat is jobban tűri, mert tudja, hogy utána valami nagyon finomat kap. Természetesen a jutalomfalatot ma már kiköveteli, és nincs kecmec: az jár neki!

Ma azonban egy olyan beavatkozásra jött, amely után a jutalom elmaradt. Beninek ugyanis hihetetlen hosszúra tudnak nőni a karmai, és sajnos a karom élő része követi a karom növekedését. Ezért a karomvágás nála "vérfürdőt" eredményezne a szokásos módon történő vágás esetén, a fájdalomról már nem is beszélve. Ezért Beninél a karomvágás "extra" beavatkozás, amit altatásban végzünk. Az ébredést követően azonban 2 óráig nem kaphat enni, így a jutalom falatok is elmaradtak.

Persze Beni ezt nem igazán akarta tudomásul venni, és elindult a rendelőben, keresve a finomságokat.

Titusz nagy érdeklődéssel követte a fejleményeket, és nem hagyta békén Benit. Ezért, amíg Beni bealudt, el kellett különíteni. Amint azonban a betegünk felébredt, hagytuk, hogy ismerkedjenek egymással. Titusz legnagyobb sajnálatára az ebet sokkal jobban lefoglalta a finomságok keresése, mintsem, hogy figyelmet fordítson Tituszra. Így azután bentlakó betegünk pótcselekvéshez folyamodott, Beni gazdáját (Ildikó) vette célba, és a szokásos erőszakosságával játszani kezdett vele. Időnként ugyan újra meg újra próbálkozott Beninél, de mindhiába. Ő rá sem hederített.

Miután Titusz kénytelen volt beletörődni, hogy nincs sikere Beninél, megunta a próbálkozást, és elvonult étkezni.

Titusz az elmúlt napokban észrevehetően nőtt, szépült a szőre, kedve igen jó, egyre kevésbé válogatós az ételeket tekintve. Kiegyensúlyozott, szép macskává kezd alakulni, bár a székletürítés még mindíg nem megy önállóan (segítségre szorul).

Jódolgában néha nem tudja, milyen pózt is vegyen fel - elég nyakatekert pozitúrákat képes produkálni, mint itt a jobboldali képen. Hosszú ideig maradt ebben a pózban, élvezte a radiátor melegét (bár inkább forrónak mondhatnánk):-)

Ma látogatói jöttek - mondhatni a család meglátogatta a beteget. Titusz azonnal befészkelte magát a családi dobozba, és láthatóan jól érezte magát. Élvezte az együttlétet, nem hagyva nyugtot a testvérének és mamájának.

Még az állatorvos számára sem mindennapi élmény, ha különleges vendégei jönnek. Ma ezt történt. Gasztonyi Dániel solymász madaraival és kutyáival hazafelé tartva beugrott egy rövid látogatásra.

Tivadar (csuklyás patkány) a rendelő saját "állatállományához" tartozik. Mivel igen fiatalon került hozzánk, nagyon kezes, barátságos, érdeklődő jószág. Kíváncsisága vetekszik Tituszéval: mindenhova fel- illetve bemászik, mindent megszaglász, és persze mindent rág. Tituszhoz hasonlóan szeret az emberek válláról nézelődni, ott biztonságban érzi magát.

Lívia néni a legrégebbi ügyfeleink egyike. Az egykori színésznő idős kora ellenére több macskát is istápol. Közülük többen az életüket köszönhetik neki. Energiát és fáradságot nem kímélve gondozza állatait nem kis áldozatok árán. A tündéri idős hölgy derűje és humora minden alkalommal levesz bennünket a lábunkról. Sokáig nem láttuk, mert combcsonttörést szenvedett, de állapota fokozatosan javul. Első útjai egyike hozzánk vezetett. Egy finom tea elfogyasztása közben szokás szerint felvidított bennünket történeteivel. Megismerkedett Titusszal és Tivadarral. Mindkettőt kézbe vette, és nagy szeretettel halmozta el őket.

Vitalitása irígylésre méltó. Ma is egy pillanat alatt ő a társaság "szóvivője", központja. Mindenkihez van néhány kedves szava. Egész lényéből sugárzik a szeretet, és egyben az életbölcsesség.

Scotti a legrégebbi pácienseink közé tartozik. Immár közel 14 éves. Idős korára falánkká vált - úgyszólván mindent megeszik, és nem ismer mértéket. Többekközt ennek is köszönhetően súlyosan megbetegedett. A vizsgálatok során kiderült, hogy már a szíve sincs rendben, és a csigolyái is összecsontosodtak itt-ott.

Áldott jó lélek a szentem - minden beavatkozást zokszó nélkül tűr. A vizsgáló asztalon le sem kell fogni. Az infúzió lecsepegését nagy nyugalommal viselte, közben rövid időre el is szunnyadt.

A kezelések közti időt azzal múlatta, hogy ismerkedett Titusszal, a bentlakó beteg sziámi kismacskával. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a játékok polcáról leemelt egy kék "sünit", és játékra invitált. Idős kora és betegsége ellenére láthatóan élvezettel játszott.

Az utolsó vizsgálatot, infúziót és gyógyszeres kezelést követően állapota javult, ma már - gazdája szerint - "olyan, mint régen". A kontroll vizsgálaton érdeklődéssel közeledett a váróban sorukra váró állatokhoz. Különös figyelmet fordított egy vele hasonló korú dalmata hölgy iránt, akinek hatására egészen felvillanyozódott.

Scotti azóta jól van, mostanában csak "látogatóba" (kontroll) jön. Ilyenkor "rávetődik" Titusz táljára, és ha rajta állna, be is falná annak tartalmát.

Scotti azok közé a kutyák közé tartozik, akik szeretik a macskákat (de a macskakaját is).

A kis sziámi élete már a születést követően nem jól alakult: alig élt, és szinte teljesen ki volt hűlve. Gazdái gondoskodásának, és a folyamatos melegítésnek köszönhetően azonban életben maradt, és látszólag gond nélkül cseperedett. A problémák akkor kezdődtek, amikor az anyatej mellett már szilárd táplálékot is kezdett fogyasztani. A bélműködése ugyanis igen renyhe volt, melynek következtében a belekben hatalmas mennyiségű bélsár halmozódott fel, kitágítva a beleket. A beszáradt, vastag bélsár hurka a viszonylag szűk végbélnyíláson - természetes módon - nem tudott kiürülni. Beöntésekkel, lazább bélsarat eredményező táplálék adásával néhány nap alatt javult a helyzet, de hétvégére hazaadva újra kezdődött minden. A helyzetet súlyosbította, hogy az egyébként igen eleven rosszaság minden szája ügyébe került dolgot megevett (szőnyegrojt, hajszál, stb.). Ez pedig azt eredményezte, hogy a beszáradt bélsár golyók még fel is fűződtek ezekre a "lineáris idegen testekre", tovább nehezítve a bélsár ürítését. Nem maradt már megoldás, mint a "bentlakás", azaz átmenetileg rendelői macska lett Tituszból, akit rosszalkodásai idején csak "Tifusznak" hívunk. A hétvégi felügyeletet pedig úgy oldottuk meg, hogy egyszerűen hazavittem. Már nem is ért váratlanul, hogy pillanatok alatt "belakta" a lakást, és a saját macskáimat "terrorizálta", kitúrta őket a jól megszokott helyeikről

Nem telt el sok idő, és Titusz a rendelő kedvence lett. Pofátlanul erőszakos szeretetéhsége mindenkit levett a lábáról. Egy perc nyugtunk nincs tőle. Leginkább az emberek vállán, nyakában érzi jól magát. Egy pillanat alatt felkapaszkodik az ember lábán, és büszkén nézelődik a magasból. Nem igazán van félelemérzete. Scottit azzal "szórakoztatta", hogy játszott a farkával. Amint beteg macska jön a rendelőbe, azonnal ott sertepertél a vizsgálóasztal körül, és nem nyugszik, amíg meg nem nézheti az aktuális beteget.